Miért nem a szabadság világa a fizikai törvények világa? Azért, mert nem racionálisan szükségszerűsíti, hogy mit gondolunk vagy teszünk, mint ahogy azt az indokok tere teszi.
De a törvények világa is szükségszerűsít, nemde? Vajon az ő szükségszerűsítési módja része az indokok tere szükségszerűsítési módjainak vagy kívül esik rajta?
A fogalomhasználat (materiálisan-)racionálisan szükségszerűsített (megjelölhető forrásfajta az érzéki tapasztalat, ahol a világ aktivál passzívan már rendelkezésre álló, korábban változatos forrásokból szükségszerített tartalommal bíró fogalmakat).
Minden ismeretgyarapító tapasztalat fogalmi. (Ha nincs közvetlen fogalmi megfelelő, akkor a demonstratívumok a végső beszámolók a tapasztalatról.)
A fizikai törvények fogalmak segítségével íródnak fel.
A fizikai törvény fogalmának tartalmi elköteleződése, tudniillik az univerzális unikális szükségszerűsítés eszméje mellett, hordoz némi önellentmondást, hiszen a saját fogalma sem lenne értelmes - vagy úgy elgondolható, ahogyan tartója szeretné, hogy vegyék, - amennyiben igaza lenne egy tényről, hiszen elgondolhatóvá valamit épp a racionális szükségszerűsítés ténye tesz.
Mit jelent igaznak lenni egy változatos forrásból szükségszerűsített propozíciós fogalmi tartalomnak illetve az erről beszámoló kijelentésnek? Azt, hogy a benne manifesztálódó gondolat tény, egybeesik a világról igaz módon gondolhatóval.
Mik a garanciái az igaz hiteknek, melyek beszerzéseinek elhanyagolása az egyedüli felelősségrevonható az elméletíró hitalkotási magatartásában? Mivel a források materiális jellegűek, azaz holisztikusak a hitváltozások, vagy megint másképp sosem változik egy hit önmagában, hanem csak a szomszédságával együtt, a garanciákban nem vagyunk infallibilisek. Az érzéki tapasztalatban közvetlen tudásszerő állapotok részesei lehetünk, amennyiben az állapot veridikus, melynek az esete kontingensen fennáll (ha a világ kegyes).
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment