Címmagyarázatképpen

Ítélni nem más, mint felkészíteni elménket arra, hogy mit gondoljunk, valami olyasmi, amiért, elvben, felelősek vagyunk – olyasmi, amit szabadon teszünk, szemben olyasmikkel, amik pusztán történnek életünkben. Természetesen egy hit nem mindig, de még csak tipikusan sem, a mit gondolás felőli döntés szabadságának gyakorlásából születő eredmény. Ám még ekkor is, mikor egy hit nem szabadon kerül befogadásra, kialakítása egyfajta képesség-működtetés, mégpedig fogalmi, aminek elsődleges működtetési módja abban a szabadsággyakorlásban nyilvánul meg, ami az ítélés. Ez a szabadság, mely az ítélés felelős aktusaiban példázódik, lényegileg a racionálisan ügybevágó megfontolások jelentette kritika irányában viselt felelősségvállalás dolga. Ekképpen a szabadság birodalma, vagy legalábbis az ítélés szabadságának birodalma, azonosítható az indokok terével. (John McDowell)