Ha ítélünk és cselekszünk, ha beszédaktusokat vagy tetteket hajtunk végre akkor csak ránk jellemző módon felelősséget vállalunk. Ekkor és csak ekkor emelkedünk el a pusztán természeti leírások biztosította megértési mintázatokkal magyarázható lény mivoltunktól. Ha nem állunk készen arra, hogy elköteleződéseinkről elszámoltathatóak maradjunk az újabb és újabb diszkurzív és gyakorlati tetteink után is, azaz ha nem vállaljuk, hogy jogosultságaink bármikor feszegethetőek, akár mások és akár önmagunk részéről, ha nem világos számunkra, hogy elköteleződéseink elnyerésének egyetlen módja a rájuk hozott indokokkal történik, akkor visszaesünk a csak természeti magyarázattal érthető teremtmény szintjére. A beszédaktusaink és cselekedeteink azonossága és azonosítása ugyanehhez kötődik: identitásuk azon múlik, hogy végrehajtásuk hogyan változtatott a tulajdonított és befogadott elköteleződéseinken és jogosítványainkon. A beszédaktusok és tettek azonossága nem más, mint az így megragadható tartalom: az evidenciák és az implikációk egy új rendje (az elemek közti kompatibilitások és inkompatibilitások új állásai). Az ebben az értelemben vett racionalitás képesít bennünket a (sentiens-ségünket meghaladóan) sapiens-ségünk példázására. Ugyanez tünteti ki a sajátosan emberi társasságot is…
Friday, July 13, 2007
A cselekvés inferencialista alapjai
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Szia Zsolt!
Bocs az ekezethianyert, remelem ertheto maradok.
Egyetertek veled hogy a felelosseg kulcsfogalom es nagyban befolyasolja a leirasaink kozotti kulonbseget legalabbis okozhatja a felelosseg a leirasok megkulonboztetesenek igenyet.
De azzal nem ertek egyet hogy ezert fel kellene adnunk a naturalizmusunkat. Marpedig agyon ugy tunik nekem hogy valami ilyesmire kapunk meghivast azzal amit mondasz. Egyfajta magyarazatdualizmust hivunk meg az elmeletbe mintha a felelosseg-tulajdonitas nem lehetne ugyanugy valamifele sentiens tulajdonsag (ha jol ertem itt valamifele kantianus megkulonboztetesrol van szo igaz?)
Persze remelem nem jol ertelek, de ha van egy kis idod kifejtened?
A felelosseg problemaban egyetertek de a megoldasban nem teljesen (nem lehetne ide is behivni a Jones fele tudosokat?)
Ha szerinted nem jelenti mindez a naturalizmus feladasat akkor kifejtened miert? Mert nem ertem miert kellene mas tipusu leirasokkal illetnunk a kulonbozo dolgokat.
Vagy ezt a mas tipusu leirast te milyen szinten erted? (Ha Levine-re gondolunk a what is it like kihagyasarol akkor jo erv akadhat a kezunkbe a naturalizmus mellett).
Som udv es gratula a szakadatlan eredmenyesseghez. :)
Akos
köszi Ákos!
A (brandomi)inferencialista valóban nem gondolja, hogy a végső magyarázatok egynél több modell követését jelentenék. Tehát azt kell, hogy gondolja, hogy a természetről való társalgásainkat is (materiális) inferenciák kifejtésével értjük és alkotjuk. Ha a nem emberi természetet az inferenciálisság tagadásával határoznánk meg, akkor azt értenénk alatta, hogy mindazt nem állíthatjuk róla, amit az emberiről és inferenciálisról állítanánk. Amit állítanánk róla azonban, hacsak nem fogadjuk be az adott mitoszának valamelyik formáját, szintén inferenciális feltöltődésű fogalmi tartalommal tennénk. Ha tehát amikor a természetről beszélünk, e fogalomról az e fogalmat használó állításainkat jellemző jogosítványok és elköteleződések segítségével beszélünk, akkor nem esünk az adott mítoszába a magyarázatkor (ami alatt kifejtetté tételt kell érteni), ha pedig valamilyen önautorizálónak vett állapotra hivatkoznánk a magyarázatban, akkor a nevezetes sellarsi dilemmákba jutunk (EPM). Az objektivitás, a reprezentáció és így a (hagyományos empirista értelemben vett) naturalizmus szótárát is mindenekelőtt deontikus helyzetek és hozzáállások szótárával kell rekonstruálnunk ás utána lehetünk "naturalisták" is, ha éppen úgy akarjuk. Sokat foglalkozik a témával Huw Price, érdemes lenne valami összegzést adni az ő idevágó kritikáiról is.
Post a Comment