Rövid filozófiai cikkek antológiája

Minden bizonnyal érdemes lenne egy ilyen (600 oldalas :) !) tanulmánygyűjteményt összeállítani a nagyon rövid terjedelmű, ámde óriási karriert befutott filozófiai írásokból. Gyűjtsünk jelölteket a bekerülésre! Néhány jelölt hirtelen, kezdetnek:

Edmund Gettier, Igazolt igaz hit-e a tudás? (1963)
Gareth Evans, Vannak-e elmosódott tárgyak? (1978)
Frank Jackson, Amit Mary nem tudott (1986)
Gregory S. Kavka, A toxin rejtély (1983)

mi van még???

A cselekvés inferencialista alapjai

Ha ítélünk és cselekszünk, ha beszédaktusokat vagy tetteket hajtunk végre akkor csak ránk jellemző módon felelősséget vállalunk. Ekkor és csak ekkor emelkedünk el a pusztán természeti leírások biztosította megértési mintázatokkal magyarázható lény mivoltunktól. Ha nem állunk készen arra, hogy elköteleződéseinkről elszámoltathatóak maradjunk az újabb és újabb diszkurzív és gyakorlati tetteink után is, azaz ha nem vállaljuk, hogy jogosultságaink bármikor feszegethetőek, akár mások és akár önmagunk részéről, ha nem világos számunkra, hogy elköteleződéseink elnyerésének egyetlen módja a rájuk hozott indokokkal történik, akkor visszaesünk a csak természeti magyarázattal érthető teremtmény szintjére. A beszédaktusaink és cselekedeteink azonossága és azonosítása ugyanehhez kötődik: identitásuk azon múlik, hogy végrehajtásuk hogyan változtatott a tulajdonított és befogadott elköteleződéseinken és jogosítványainkon. A beszédaktusok és tettek azonossága nem más, mint az így megragadható tartalom: az evidenciák és az implikációk egy új rendje (az elemek közti kompatibilitások és inkompatibilitások új állásai). Az ebben az értelemben vett racionalitás képesít bennünket a (sentiens-ségünket meghaladóan) sapiens-ségünk példázására. Ugyanez tünteti ki a sajátosan emberi társasságot is…

Mikor racionális egy cselekvés?

Úgy tűnik, hogy ha azt mondjuk egy cselekvésről, hogy racionális (ésszerű) volt, két dolog mellett is elkötelez bennünket. Először is, azt kell, hogy gondoljuk, hogy tartható egy empirikus feltevés az ügyben, tudniillik, hogy a cselekvés bizonyos indokok miatt került kivitelezésre, mérhetőbben szólva, egyértelműen avval magyarázható a cselekvésnek megfeleltetett fizikai mozdulatsor bekövetkezése, hogy ezen indokok felmerülései (vagy neuronális korrelátumaik) motiválták (vagy releváns kiváltói ezek voltak). Másodszor, az indokok között feltételeznünk kell bizonyos célt, melyet a cselekvő elérni törekedett, és egy hitet arra vonatkozóan, hogy a tervezett mozdulatsor (vagy magasabb szinten: a cselekvés) e cél eléréséhez hozzáférhető és jó eszköz lesz a cselekvés helyén és pillanatában. Ez tehát egy empirikus és egy kritikai, avagy normatív, hipotézis, melyeket a cselekvőről az őt ilyennek értelmezőnek, hogy ezt tudja tenni, tartania kell.

Az empirikus hipotézis igazolását egyszerű eszközökkel végezzük a mindennapokban. Elég számunkra, ha látjuk, hogy embertársunknak nincsenek elektródák a fején, nem nyilvánvalóan elmebeteg, nem nyom senki revolvert a tarkójához, standard (az értelmességről árulkodó) mozdulatokat tesz, stb. Nem nehéz persze belátni, hogy egy valódi (tudományos) megbizonyosuláshoz éppenséggel szükség is lehet azokra az elektródákra, és egy eléggé fejlett idegrendszer- és viselkedéselméletre, mely a mért empirikus adatokat értelmezi. Érdekes kérdés, hogy az empirikus hipotézis kudarca elérheti-e bármikor is, hogy a kritikai vagy normatív hipotézist fel se állítsuk. Furcsa lenne nem kételkedni az empirikus hipotézis falszifikációjában, ha a kritikai hipotézisünk kiválóan tarthatónak bizonyul. Ám ez valószínűleg fordítva nem lenne ugyanilyen különös, ugyanis ha a kritikai hipotézisünk kielégíthetetlennek bizonyulna, újracsak az empirikus adatokat értelmező elméletünkben kezdenénk kételkedni. Ha ennyire szorosan ragaszkodunk konyhapszichológiánkhoz, még fontosabbnak látszik, hogy ezen belül mi az a maximális, fegyelmezett rendezés, mellyel a racionálisnak nyilvánítás alapnormái a legelfogadhatóbban kinyerhetőek. Azt állítom, hogy ezek az alapnormák a végső magyarázói mindkét kérdésnek: hogy honnan tudjuk, hogy cselekszünk, és hogy mit is az pontosan, amit teszünk.