"Minden cselekvés viselkedés, de nem minden viselkedés cselekvés."
Ez egy definíciós kérdésnek tűnik, amiben is a viselkedés alatt a szóban forgó élőlény mint biológiai organizmus működéseit értjük – csupán fizikai nyelven e feltételezett élőlényi egységet azonban még csak organizmusként sem tudnánk azonosítani, hiszen az individuáló rászorulna valamilyen biológiai események megadására ahhoz, hogy tudja hol keresni a releváns fizikai események határait: a fizika nem áll meg a bőrnél, ahogy a biológia egy bizonyos értelemben megáll. Vajon a cselekvés alanyának kiválasztása hasonló logikájú szintváltást jelent? Azt állítom, hogy nem. Mondhatná ugyan valaki, hogy amennyiben a cselekvés alanyaként – mint ágens – szóba jöhetne az organizmus, akkor szívverésünket is cselekvésünknek vehetnénk, holott, minthogy a szívverésünk tudatos belső parancs segítségével nem irányítható testmozgásaink egyike, ez ellenkezne a józanésszel. Ebből azonban természetesen semmiképp sem következik, hogy tudatos belső parancs segítségével irányítható testmozgásaink ne lennének az organizmusnak írhatóak, hasonlóan az elvben ilyen módon beindítható, de adott esetekben éppenséggel nem így indított mozdulatainkhoz, ha egyáltalán feltételezhetünk olyan, az izommozgásaink tekintetében numerikusan azonos mozdulatokat, melyekben egyedül a tudatos belső parancs megelőző lezajlása illetve elmaradása tesz különbséget. Nem tűnik indokoltnak olyan értelemben elválasztani a cselekvőt az organizmustól, mint az organizmust a fizikai alapul szolgálótól, ekképp hagyható helyben a fenti kijelentés által támogatott viszony e fogalmak között: Minden cselekvés viselkedés, de nem minden viselkedés cselekvés.
